Szekrényessy Kálmán utazásai | 11. rész Szentpétervár (1)

MTK legendárium | 143. rész.

Szentpétervár (1878)

„Midőn először utaztam Szent-Pétervárra, Berlinből mentem oda. Azért bocsátom ezt előre, mert ha valaki először jut valamely nagyvárosba, az ott nyert első benyomás irányára szerfölött hatalmas befolyása van ama helynek is, ahonnan elindult, melyet utoljára látott.

Önkénytelenül támad fel ugyanis az összehasonlítási kedv a kettő közt. A tárgyias ítéletre pedig nagyon előnyös, ha sem egyik, sem másik iránt nem vagyunk elfogulva, akár rokon, akár ellenszenv által. Nálam ez az eset volt. Nem mentem ellenszenvvel a Néva-városba, sőt örültem, hogy megláthatom, mert rég hallám, hogy bizonyos tekintetben a világ legszebb városa. Valóban az is, ha egy székváros nagyszerű alaptervét és épületeit vesszük tekintetbe. Európa összes fővárosai közt ez a legifjabb, mert másfél évszázadnál csak alig valamivel régebben, 1703-ban alapította Nagy Péter cár, ki az orosz birodalom új fővárosává emelte. […]

Egyébiránt az utolsó tizenöt év alatt világrészünk összes nagyobb városai (a keletiek kivételével) rendkívül módon gyarapodtak kiterjedésben, szépültek új épületekben, csinosodtak utcáikban, téreikben és sétányaikban, emelkedtek lakóik létszámában a forgalomban és tökéletesedtek mindennemű új berendezésekben. […] E városok emelkedése azonban Szent-Pétervár fejlődéséhez képest csak foltozásnak nevezhető és ez a szó még Párizs új építkezéseihez is illik, pedig ott igazán tökéletesen újraépítenek. […] Én a szent-pétervári alaptervekhez hasonlót edigelé csak nálunk, Bihar megyében láttam – persze igen kicsiben – ahol egy falunak a Mária Terézia-kereszt alakjában szabad csak tovább fejlődni. Szent-Pétervár éghajlatát tekintve nem fekszik kedvezőn, mert […] félévig tartó zord tele van […] de annál előnyösebb a helyzete a terepet és vidéket illetőleg. […] Ha az ember Berlin legmagasabb pontjára az új városház legmagasabb lépcsőtornyába megy fel, a lábai alatt fekvő háztömeg szélein, végtelen, sivár rónaságot fog látni. […] Menjünk csak föl azonban a tömérdek szent-pétervári torony bármelyikébe, ugyanolyan síkságot fogunk ugyan látni, […]  de a sík tájék szépségét rendkívül emeli az, hogy nyugatnak a beláthatatlan hosszúságú finn-tengeröblöt, északkeletnek a Ladoga-tó roppan területű víztükrét pillantjuk meg. […] A Néva mindene az orosz fővárosnak. Ez nyújtja számára az ivó, főző - és mosóvizet, mivel a kutak a mocsáros és még egészen el nem enyészett növénymaradványok által megromlott talaj következtében ihatatlan vizet adnak. […]

A Néva képesíti az orosz főváros kül-összeköttetéseinek útját, mert a víz hátán jelennek meg a város falai közt a tengeri kereskedő népek mindenféle hajói, a büszke angol háromárbócos mellett ott hever a rövid testű finn brigg, a keskeny norvég kutter mellett a mélyenjáró lübecki sóner, a hosszú francia fregatt mellett a kínai idomtalan dzsonga. A Néva képesíti az orosz metropol lakosát a rövid, de forró nyarak hősége elől élelmiszereinek nagy részét biztosítani, mert az ottani tízezer jégpince űrjét ama jégkockák töltik meg, melyeket a Néva két rőfnyi vastag jegéből vágnak ki…

Ezt olvastad már?